A harcosok tábora 1644

Azt kívánta bárcsak több ideje lenne.

Az igazat megvallva mi változna? Az idő csak akkor számít, ha van mit csinálnod és ő már mindent elvégzett itt.

Darius, Tehrror fia,elhagyott fia Marklonnak, a koszos padlón ült nyitott naplójával a térdén és méhviasz gyertya világított előtte. A megvilágítás elhanyagolható volt, de a kicsi láng lebegett a papír felett, kicsiny szobája egy barlang messzi sarka volt. A ruhája durva felületű bőrből készült, a csizmája is hasonlóképpen.

Az orrában a férfiizzadság és a föld csípős szaga keveredett az alantasok vérének édes halál-rothadás szagával. Úgy tűnt a bűz minden egyes lélegzet vétellel erősödik. Miközben visszafelé lapozgatott, az időben is visszament, visszalapozott naponként haladva egészen addig a napig, míg ebbe a táborba került.

Úgy vágyott az otthonra, hogy szinte testi fájdalmai voltak, a táborban időzése felért egy amputálással, rather than a relocation.

Egy kastélyban élt, ahol az elegancia és a báj az élet természetes velejárói voltak. Az erős falak megvédték a családját az emberektől és a hozzájuk hasonló alantasoktól, minden meleg és rózsaillatú júliusi éjszaka, a hónapok és az évek gondtalanul és ráérősen hamar elrepültek.

Az 50 szoba, amit gyakran bebarangolt, szaténnal és selyemmel volt díszítve, a bútorok értékes fából készültek, a padlót kézzel szőtt szőnyegek borították. Olajfestmények, ahogy csillogtak az aranyozott kereteikben és a márványszobrok megindító, méltóságteljes testtartása, egy platina szerkezet volt, ami a fényűző élethez rögzítette. És hát akkor soha nem gondolta volna, hogy itt fogja találni magát ahol most van. Itt azonban , számára halálos gyengeség az ismert élet alapja.

Az anyja dobogó szíve adta neki a jogot arra , hogy az alatt a tető alatt éljen és bent lehessen az otthon melegében. Amikor a szerető és létfontosságú szerv megállt a mellkasában, Darius elvesztette, nem csak a szülő anyját, de az egyetlen otthont is amit valaha ismert.

A mostoha apja kidobta és ide száműzte,an enmity

long hidden thus exposed and acted upon.

Nem volt ideje arra, hogy az anyját gyászolja, nincs ideje arra, hogy tépelődjön annak a férfinak a hirtelen gyűlöletén , aki nem teljesen, de apja volt. Nem volt ideje arra, hogy epekedjen aziránt ami lenni akart, egy jó modorú férfi az elitben.

Letették ennek a barlangnak a bejáratánál, mint egy embert, aki meghalt a pestisben.A csaták elkezdődtek mielőtt egyáltalán alantast látott volna vagy elkezdett volna edzeni a gyilkosokkal való harcra. Az első éjszakáján és nappalján a táborban megtámadták a társai , akik, úgy tűnt, divatos ruhát hordtak, az egyetlen védekező eszköz amit megengedtek, hogy használjon a két gyenge karja volt.

Nem csak őket lepte meg, de magát is azokban a sötét órákban.

Ezek után tanult, ahogy ők. Bár őt egy arisztokrata férfi nevelte föl de Dáriusban egy harcos vére csörgedezett. Valódi harcos, nem csak katona. Sőt, egy Testvér. Tanulás nélkül tudta a teste, hogy mit kell tennie és válaszolt egy , a testében feszülő agressziót lehűtő, tettel. Ahogy az elméje harcolt a cselekedetei brutalitásával , a kezei , a lábai és az agyarai pontosan tudták milyen erőfeszítés szükséges.

Volt egy másik oldala is, ismeretlen, fel nem fedezett...valahogy többnek tűnt ő annál a tükörképnél amit annyira tisztelt az ólomos üvegen belül(????).

Az idő múlásával még jártasabb lett a harcban és a rémülete magával szemben csökkent. Igazság szerint,nem volt más út, amire léphetett volna: az igazi apja magja és az ő apjának az apja és neki a nagyapjának az apja meghatározta a bőrét, a csontját, az izmait, az a tiszta harcos vérvonal, ami átváltoztatja őt egy erőteljes erővé.

És egy gonosz, halálos ellenféllé.

Valóban nagyon zavarónak találta ezt a másik személyazonosságot. Ez olyan mintha két különböző árnyék lenne ott ahol ő áll, mintha bárhova állna ott két önálló fényforrás lenne ami megvilágítja a testét. Azonban ez a viselkedés olyan utálatos, erőszakos magatartás mely megsérti az érzékenyeket, őt erre tanították , és tudta, hogy ez egy magasabb terv része, ő azért van itt, hogy szolgáljon.

És ez időt mentett meg neki és még több időt...azoktól, akik arra törekedtek, hogy ártsanak neki a táborban és attól , aki , úgy tűnt, holtan kívánja őket látni. Igazából Vérontó volt állítólag a gyámjuk, de ő több volt, mint egy ellenség , ahogy a háború módjaira tanította őket. Vagy talán pont ez volt a lényeg. A harc ronda volt, mindegy, hogy mit mondott:előkészület avagy részvétel.