Éjsötét szerető

Wrath jelentőségteljes pillantást vetett rá.

- Szép tőled, hogy felbukkansz, Zsadist. Csak nem fel­tartott néhány női?

- Mi lenne, ha leszállnál rólam? - vágott vissza az újonnan érkezett, és félrevonult a szoba sarkába, távol a többiektől.

52. o.

Wrath megdöbbent. Pedig nem az a fajta volt, akit túl gyakran érnek meg­lepetések. Szent isten!

Ez a félig ember, félig vámpír lány a leggyönyörűbb teremtés, akit valaha látott. Előfordult már korábban is egyszer-kétszer, hogy úgy érezte, villám hasü bele, ez azonban meg sem közelítette azokat.

96-97. o.

Ha a szex étel lett volna, Rhage betegesen elhízott volna. 118. o.

Wrath megfogta társa vállát. Mindent egybevéve, Rhage nagy kurafi volt, de igazi barát.

- Meg van bocsátva. És már el is felejtettem.

- Bármikor elégtételt vehetsz érte.

- Ne aggódj, szándékomban áll.

123. o.

Az Omega mindig is fogékony volt az új kezdeménye­zésekre, és ezzel Mr. X talán belophatja magát a szívébe.

125. o.

Butch benyúlt a vámpír dzsekijébe, és elkezdte kiszede­getni belőle a fegyvereket. Három dobócsillagot, egy rugós kést, egy pisztolyt és egy hosszú láncot.

- Krisztusom! - dadogta, amikor meglátta a holmikat. - Van nálad igazolvány? Vagy már nem fért a zsebedbe a tíz kiló tiltott fegyver mellé?

156-157. o.

Beth nem tudta leküzdeni a késztetést, hogy megkerül­ve az épületet utánuk eredjen.

Butch az autója felé lépkedett, mint aki nehéz terhet cipel. Beth odafutott.

-Várj! Meg kell kérdeznem tőle valamit.

- Mi az, a cipőméretét akarod tudni, vagy mi?

- Negyvennyolcas - morogta Wrath.

- Majd karácsonykor eszemben lesz, seggfej.

159. O.

- Kösz, de nem - nevetett Rhage. - Jól bánok a varró­tűvel, ezt a saját bőrödön is megtapasztaltad már. Szóval, ki a kicsike?

- Beth Randall, bemutatom Rhage-et, egy társamat. Rhage, ő Beth Randall. Nem kezd filmsztárokkal. Remé­lem, érted.

- Tökéletesen.

Rhage kicsit oldalra dőlt, hogy Wrath mögé lásson, és megnézhesse a lányt.

- Örülök, hogy megismerhetem, Beth.

- Biztosan nem akar kórházba menni?

- Ugyan. Nem olyan súlyos ez, ahogy kinéz. Ha majd a vastagbelemet övként magam köré tudom tekerni, na az már komoly lesz.

181-182. o.

- Van kábeltévéd? - bökött a férfi fejével a tévé felé. Beth odaadta a távirányítót.

- Persze. És ha jól emlékszem, a TBS-en egy Godzilla-film megy ma este.

- Az klassz. - Kényelmesen szétterpesztette a lábát. -Mindig is a szörnynek drukkoltam.

Beth elmosolyodott.

- Én is.

226. o.

- Odatettem az aszpirint a telefon mellé, meg egy nagy pohár vizet. Sejtettem, hogy nem leszel képes eljutni a kávéfőzőig. Vegyél be hármat, húzd ki a telefont, és aludj! Ha valami fontos történik, majd elmegyek érted.

- Szeretlek, drágám.

- Akkor vegyél egy nercbundát és fülbevalót az évfor­dulónkra!

-Meglesz.

228. o.

Egy kéz ütött a vállára. Mintha ólom zuhant volna rá. - Lenne kedved itt maradni vacsorára? Butch felnézett a férfira. A fickó baseballsapkát viselt, és valami jel volt az arcán. Egy tetoválás.?

Vagy mit szólnál hozzá, ha te lennél a vacsora? -mondta egy másik, aki úgy nézett ki, mint valami modell.

344. o.

Határozott mozdulattal hátralépett, és lerázta a vállá­ról a kezet.

- Mondjatok meg valamit! A bőrszerkó beindítja a fantáziátokat? Ez egy olyan „csak férfiaké' típusú társa­ság? - kérdezte gúnyosan.

Akkora pofont kapott, hogy a foga összekoccant a szá­jában, amikor nekiesett az ajtónak.

A modell tökéletes arcával belemászott a képébe. -Én a helyedben vigyáznék a számra!

- Minek, amikor te állandóan azt stírölnöd? Meg is akarsz csókolni?

A férfi olyan morgó hangot hallatott, amit Butch még soha életében nem hallott.

- Elég legyen! - lépett előre a normálisnak látszó tag. - Hátrább az agarakkal, Rhage! Nyugodj meg!

Eltelt néhány pillanat, mire a modell megmozdult.

- így már jó. Nincs semmi gond - dörmögte Mr. Nor­mális, és hátba veregette barátját, mielőtt Butchhoz for­dult. - Te pedig tégy meg egy szívességet, és fogd be a szád!

Butch megvonta a vállát.

- Nem tehetek róla. A szóTceség teljesen odavan értem. A fickó újra rátámadt, és Mr. Normális ezúttal nem

akadályozta meg.

Az ütés, mely az állkapcsán érte, olyan erős volt, hogy félrebillent tőle a feje. Amikor belehasított a fájdalom, hagyta, hogy vele együtt saját dühe is kiszabaduljon. Té­lelme Beth miatt, elfojtott utálata ezekkel a bűnözőkkel szemben, munkája kudarca, mind kijött belőle. Nekiugrott a nagyobbiknak, és lebirkózta földre.

A férfi meglepődött, mintha nem számított volna ekkora erőre vagy gyorsaságra tőle, Butch pedig kihasználta a tétovázását. Törlesztésként behúzott egyet a szőkének, az­tán megragadta a torkát.

Egy pillanattal később már ő feküdt hanyatt a földön, a férfi pedig a mellkasán ült.

Tenyerébe fogta az arcát, és összeszorította. Vonásai eltorzultak, alig kapott levegőt.

- Lehet, hogy megkeresem a feleségedet, és megfekte­tem néhányszor Ez hogy tetszik? - kérdezte a szőke.

- Nem vagyok nős.

- Akkor a barátnődet.

Végre egy kis levegőhöz jutott.

- Barátnőm sincs. -Ha a nőknek nem jössz be, miből gondolod, hogy ne­kem igen?

- Csak reméltem, hogy feldühítelek. Elképesztő kék szem meredt rá.

Biztos, hogy rokonságban állnak egymással. Senkinek sincs ilyen színű szeme.

- Mit akartál vele elérni?

- Én támadhattam először - Újabb sikeres levegővétel. - A társaid nem engedtek volna harcolni. Azonnal megöl­tek volna, mielőtt még bármit is tehettem volna ellened.

Szőke felnevetett, és enyhített a szorításon. Ezután el­vette a rendőrtől az iratait, a kulcsát és a telefonját.

- Tudjátok mit? Azt hiszem, kedvelem a tagot -mondta lassan.

Valaki fontoskodóan megköszörülte a torkát.

A szófe talpra ugrott, Butch pedig zihálva az oldalára gördült. Amikor felnézett, azt hitte, nem jól lát.

Az előtérben egy libériás, alacsony öregember állt, ke­zében ezüsttálcával.

- Bocsássanak meg uraim, a vacsora tizenöt perc múl­va tálalva. .

- Hé, csak nem spenótos palacsintát hozott, amit annyira szeretek? - kérdezte a szőTce, és a tálcához ment.

- De igen, uram.

- A fenébe! Nagyon forró!

A többiek is az öreg mellé gyűltek, és vettek egy-egy falatot a tálcáról, aztán alátettek egy kis szalvétát, mintha odafigyelnének rá, hogy ne morzsáljanak a földre.

Mi a franc folyik itt?

- Kérhetnék egy szívességet? - kérdezte a komornyik. Mr. Normális nyomatékosan bólintott.

- Hozzon ebből még egy tálcával, és bárkit megölünk, akit akar.

Ennyit arról, hogy normális.

A komornyik elmosolyodott a hók hallatán.

- Ha véres dolgokat terveznek ezzel az emberrel, len­nének olyan szívesek, és a hátsó udvarban intéznék el?

- Persze! - felelte Mr Normális, és bekapott még egy spenótos palacsintát. - Igazad van, Khage, ez tényleg is­teni. -

344-347. o.

- És mit csináltál az alantassal? - kérdezte az egyik férfi.

- A lefűrészelt csövű fegyverével meggyújtottam a ci­gimet - felelte egy másik. - Nem jött le reggelizni. Érted, mire gondolok?

375. o.

- Tohr, nyugalom! Nő vagyok. A nők ilyenkor sírni szoktak.

437. o.

- Remélhetőleg nem is kell. Mondj meg valamit! Mi­lyen szót használtok a „férj"-re?

- Parancsoló, azt hiszem. Vagy röviden csak a pa­rancs.

Beth halkan felnevetett. - Ki gondolta volna!

461. o.

Rhage bólintott.

- Amellett elég tágas is, mindannyian együtt tudnánk élni anélkül, hogy egymás idegeire mennénk.

- Ez inkább a nagy szádtól függ, nem az alapterület­től - jegyezte meg Phury vigyorogva.

515-516. o.

-Na ja - sóhajtott fel Rhage. - Nekem is jól jönne egy Igazi nő. De azt hiszem, amíg rátalálok, maradok a mennyiségnél Az élet szívás, nem igaz?

519. o.

Síron túli szerető

- Jól van, nagyfiú, feküdj le!

O, igen! Ágy. Végre ágyban fekhet!

- Nézd csak, ki van itt? Vishous nővér

70. o.

- Akkor mondd azt! ' -Mit?

- Azt hogy „semmi". Mondd azt, hogy „semmi"! Új­ra es ujra. Csak mondd! '

A lány dühbe gurult. Félelmének illatát valami csípő­sebb fűszer váltotta fel olyasmi, mint a friss kerti menta. Ezúttal komolyan haragudott.

- Mondd már! - parancsolta Rhage, mert alig várta újra azt az édes borzongást, amit a hangja hallatán érzett.

- Jól van! Semmi. Semmi. - Hirtelen elnevette ma­gát. Nevetésének hangja Rhage szívéig hatolt, egész testét tűzbe borította. - Semmi, semmi. Sem-mi. Sem-mi. Seeeeeeeeeemmmmmi. Na? Ennyi elég volt? Most már el­engedsz?

Megint megpróbált kiszabadulni, s közben kellemesen összedörzsölődött a testük. Rhage pontosan tudta, melyik pillanatban változott át a lány haragja és bosszúsága va­lami izgalmasabbá. Erezte feltámadt vágyát, azt az édesen finom illatot a levegőben, amire az ő teste is tűzbe jött.

Olyan kemény lett ott lent, mint a gyémánt.

- Beszélj hozzám, Mary! - lassú mozdulatokkal körbe­körbe mozgatta csípőjét a hozzápréselődő testen, merev vesszőjét a lány hasához dörzsölte, amivel csak fokozta mindkettőjük vágyát.

Egy pillanattal később Mary teste elernyedt, és elszállt belőíe a feszültség. Odaadóan fogadta a hozzá dörgölőző izmos testet és a kemény hímtagot. Ökölbe szorított kezét kinyitotta a férfi derekán, és bizonytalanul a hátára csúsz­tatta, mint aki nem érti, miért reagál így a teste az érin­tésére.

Rhage ívben megfeszítve a hátát még szorosabban hoz­zásimult, hogy jelezze, örömmel fogadja a simogatást, és szeretne még többet kapni. Amikor érezte, hogy a lány ke­ze felcsúszik a hátán a vállához, halkan felnyögött, és le­hajtotta a fejét. Füle így a lány ajka elé került. Szeretett volna még egy szót a szájába adni, hogy kimondja, valami olyasmit, hogy „érzéki", „suttogás" vagy „eper".

Nem is. Inkább azt, hogy megszentségteleníthetet-lenségeskedéseitekért. Igen ez jó lenne.

90-91. o.

- Az ördögbe! Milyen idegesítő tudsz lenni néha! Képtelen vagy fékezni magad, és mindig csak egyvalamin jár az eszed. Nem valami remek párosítás.

- Jól van, akkor lássuk, mi van itt - mondta Hal, és kinyitotta a sajátját. - Először is kérek egy tejszínes, tésztás csirkét, aztán marhasteaket véresen, egy sajtburgert, szintén véresen, dupla sült krumplit és egy adag nachost. Igen, nachost, és legyen hozzá minden, ami kell. Legyen az is dupla, rendben?

Mary csak bámult, miközben a férfi összecsukta az ét­lapot, és ránézett. A pincérnő megütközve kérdezte.

- Ez minden önnek és a húgának?

Mintha a családi kötelék lenne az egyetlen ésszerű ma­gyarázat arra, ha egy ilyen férfi egy olyan nővel vacsorá­zik együtt, mint ő. Istenem...

- Nem. Ez csak nekem lesz. Ő pedig nem a húgom, hanem a barátnőm. Mary?

- Ja igen... én csak egy cézársalátát kérek, de csak majd akkor, amikor az ő - töménytelen mennyiségű -vacsorája megérkezik.

122-123. o.

- Rajtad is meglátszik az edzés, zsaru. Kezdesz formá­ba jönni.

- Ugyan már! - vigyorgott Butch. - Nehogy elbízd magad a közös zuhanyzásunktól!

Rhage hozzávágta a törülközőjét.

- Csak arra céloztam, hogy eltűnt a sörhasad.

- Az inkább whiskyhas volt, de egy cseppet sem hi­ányzik.

160. o.

- A nő ma hajnalban kidobott a házából, miután sárba tiporta az önérzetemet.

- Milyen szörnyűséget mondott?

- Nem túl hízelgő párhuzamot vont köztem és egy kó­bor kutya között.

- Jaj! - Butch a pólót a másik irányba kezdte csavar­gatni. - Ami azt jelenti, hogy majd meghalsz, hogy újra lásd.

- Körülbelül. ,

- Szánalmas vagy.

- Tudom.

- De azt hiszem, én tudom überelni. - A rendőr meg­rázta a fejét. - Tegnap este elmentem... szóval... odamen­tem Marissá bátyjának házához. Azt sem tudom, hogy kötött ki ott az Escalade. Akarom mondani, nincs rá szükségem, hogy összefussak vele, érted.

- Hadd találjam ki! Ott vártál lesben, remélve, hogy...

- A bokorban, Rhage. Beültem a bokorba a hálószoba ablaka alatt.

- Az igen! Hát ez aztán...

- Ja. A régi életemben letartóztattam volna magam le-selkedésért. Nézd, azt hiszem, jobb lesz, ha témát váltunk.

161-162. o.

Csak egy pillantást vetett a DVD-gyűjteményre, és azonnal tudta, hogy bajban van. Sok volt a külföldi cím, és volt néhány igazi amerikai is. Egy pár régi klasszikus, mint a Félévente mndevú, és Casa-„nyomorult"-blanca.

De semmi Sam Raimi vagy Roger Corman. Talán Mary még sosem hallott a Gonosz halott-sorozaírol?

202. o.

- A istenért! Érzelmileg is kötődsz hozzá! - Wrath vé­gigszántott hosszú haján. - Az ég szerelmére... Még csak most ismerted meg.

- És te mennyi idő után jelölted meg Betht, hogy a ti­éd? Huszonnégy óra? Ja, nem. Két napot vártál vele. Még szerencse, hogy olyan sokáig fontolgattad, mielőtt megtetted.

Wrath felnevetett.

- Muszáj mindig belekeverned ebbe a felemet?-

264-256. o.

Nocsak. Az emberi vonás. Austin Powers dobozos kiadásban. Az összes Alien-film. A cápa. Mind a három Csupasz pisztoly. Godzilla. Godzilla. Godzilla... várjunk csak, az egész polc végig csupa Godzilla. Egyel lejjebb nézett. Péntek 13, Halloween, Rémálom az Elm utcában. Na de leg­alább a folytatásai nincsenek meg. Golfőrültek, A go­nosz halott dobozos kiadásban.

Nem csoda, hogy Rhage-et nem nagyon nyűgözte le az ő könnyed kultúrgyűjteménye.

267. o.

Mary halványan elmosolyodott.

- Micsoda manipulátor vagy!

- Jobban szeretem magamat végeredmény-szervezőnek tekinteni.

320. o.

Jobbra tőle Phury felnevetett a csuklya alatt.

- Csak te vagy képes ebből is bulit csinálni.

- Nos, úgy emlékszem, mindegyikőtöknek megvan az oka, hogy leverjen rajtam ezt-azt, nem igaz? Hát, eljött a ti napotok. - Megszorította Phury combját. - Ugyan már, haver, mennyit húztalak, amiért nincsenek nól az életed­ben. És te, Wrath, néhány hónappal ezelőtt addig mace­ráltalak, amíg bele nem vágtad a tőröd a falba. Vishous, a múltkor megfenyegettél, hogy kipróbálod rajtam azt a bi­zonyos kezed, emlékszel? Amikor megmondtam, mi a vé­leményem arról a szörnyű kecskeszakállról az álladon.

Vishous felnevetett.

- Tennem kellett valamit, hogy végre befogd a szád. Amióta megnövesztettem, minden áldott nap, amikor találkoztunk, megkérdezted, nem egy kipufogóval csókolóztam-e.

- Ráadásul még mindig meg vagyok róla győződve, hogy használod a GTO-t, te gazember.

325-326. o.

- Mi a neved? - kérdezte.

A férfi hátrafordult, és felvonta a szemöldökét, aztán visszanézett az ágyra.

- Én vagyok a gonosz testvér, ha még nem vetted vol­na észre.

- A nevedet kérdeztem, nem a tulajdonságodat.

- A rosszfiú szerep inkább már kényszer. Egyébként a nevem Zsadist. Én vagyok Zsadist.

352. o.

Rhage mély levegőt vett.

- Istenem, annyira szeretlek! Nagyon, nagyon szeretlek. Aztán elmosolyodott.

Mary felnevetett, de olyan hangosan, hogy a teremben minden tekintet felé fordult.

A cseresznyeszár gyönyörűen rá volt kötözve Rhage egyik szemfogára.

456. o.

Egy olyan férfiról, akinek a külseje annyira félelmetes volt, mint az övé, elkerülhetetlenül terjengtek a pletykák. A bátyjával ugyanez volt a helyzet. Éveken keresztül sut­togtak Rehvenge-róí, és a nagy része is csak kitalált törté­net volt.

458. o.

Egyikőjük sem hallgatott rá.

- Az isten mentsen meg a hősöktől! - mormolta hal­kan a lány. - A fenébe, menjetek már hátrébb! Ez végre hatott.

521. o.

Mary megrázta a fejét, és lehajolt, hogy felvegyen egy inget a földről.

- Te vagy a legdrágább gonosztevő, akit valaha ismer­tem.

535. o.

Mary hátrasimította a haját és elnevette magát.

- Szóval visszatért a látásod.

- Igen, és nemcsak az. Gyere ide, szeretnélek megcsó­kolni!

- Aha. Szóval azzal akarod jóvátenni az erőszakossá­godat, hogy beveted a tested?

- Minden eszközt felhasználok, amim csak van.

Ledobta magáról a takarót, és végigsimított a mellka­sán. A hasán. Lejjebb. Mary elkerekedett szemmel figyelte, amikor kezébe fogta merev férfiasságát. Miközben simo­gatta magát, vágyának illata betöltötte a szobát.

- Gyere ide, Mary! - Megmozdította a csípőjét. - Azt hiszem, nem jól csinálom. Sokkal jobb érzés, amikor te érintesz meg.

- Javíthatatlan vagy.

- Dehogy! Csak segítségre van szükségem.

- Na persze, mintha rászorulnál! - mormolta a lány, és levette a kardigánját.

536. o.

- Már mondtam, hogy nincs ellene kifogásom. - El­mosolyodott. - Ugyan már, olyan szeretnivaló! Persze csak olyan godzillás módon. Úgy tekintem, mintha egyet kértem, de kettőt kaptam volna.

564. o.