Megváltott szerető
Kellett volna. Megtett volna. Tehetett volna.
Szép kis rím. Valójában mintha A gyűrűk urának egyik gyűrűlidérce próbálta volna erőszakosan rávenni, hogy újra és újra rágyújtson, úgy, hogy közben a kezétlábát megkötözve bedobta volna egy autó csomagtartójába.
Igazság szerint, haver, te inkább az első lökhárító lennél.
Pontosan.
22. o.
Erre ébredt, minden este. Ez a nyavalyás ébresztőóra olyan tökéletesen megbízható volt, és olyan szálfaegyenesen allt, mint az a francos Big Ben.
42. o.
A Rhage nevű testvér hangja dörrent meg.
-Aza sok önelégült, előítélettel teli, piperkőc..
-Csak óvatosan az öltözködésre vonatkozó mesjegyzé-sekkel! - vágott közbe a Butch nevű. - Erre a t^ra érzékeny vagyok.
- ...élősködő, szemellenzős, álszent gazember...
- Mondd csak ki, mit érzel igazából! - mondta valaki.
- ...nyugodtan foghatják a francos ünnepségüket, és feldughatják maguknak.
A király halkan felnevetett.
- Még szerencse, hogy nem vagy diplomata, Hollywood.
- Hadd küldjek nekik egy üzenetet! Vagy nem is, inkább engedd, hogy a vadállat menjen oda mint a királyi küldött! Garantálom, hogy ízekre szedi a helyet. Meg is érdemelnék azok az aljas gazemberek azért, amit Marissával műveltek.
- Tudod - szólalt meg ismét Butch -, én mindig tudtam, hogy megvan a magadhoz való eszed. Mindazok ellenére, amit a többiek mondanak rólad.
65-66. o.
Nem több mint öt háztömbnyire, keleti irányban, a Zero Sumban Rehvenge, más néven a Tiszteletes, nagyot káromkodott az irodájában. Utálta azokat, akik bevizeltek. Egyszerűen gyűlölte őket!
Az íróasztal előtt a levegőben himbálózó férfi pedig épp most pisilte össze magát. A sötét folt élesen kirajzolódott jobb napokat látott, sötétkék nadrágjának elején.
Úgy nézett ki, mintha egy vizes szivacsot nyomtak volna az ágyékára.
83. o.
Olyan a hajad, mint egy lánynak - jegyezte meg Mr D.
- Neked meg habfürdőszagod van. Én bármikor levágathatom, ha akarom.
98. o.
A király mélyen zengő hangja kihallatszott.
- Nincs túl jó kedved ma, Zsadist? Úgy nézel ki, mintha valaki az ajtód elé piszkított volna.
115. o.
Nem vagy magadnál! Nem fogadhatom el...
- Mi az, barlangban nevelkedtél? Ne légy udvariatlan, haver! Ajándékba adom.
Blay megrázta a fejét.
- Fogadd csak el, John! Úgyis elveszted a vitát, így pedig legalább megkímélsz minket egy csomó színpadias drámától.
- Színpadias dráma? - Qhuinn felpattant, és olyan pózba állt be, mint egy római kori szónok. - Vajh meg tudod-é különböztetni a könyöködet ama bizonyos hátsó fertályodtól, ifjú barátom?
Blay elvörösödött.
- Hagyd már...
Qhuinn Blay-re vetette magát, és a vállába kapaszkodva teljes súlyával csüngött rajta.
- Tarts meg, kérlek! A sértésed nyila a szívembe fúródott. Nem kapok levegőt.
Blay felmordult, és átölelte Qhuinnt, nehogy leessen a földre.
- Úgy mondják helyesen, hogy „elállt a lélegzetem".
- A „nem kapok levegőt" sokkal jobban hangzik. Blay próbált nem mosolyogni és elrejteni, mennyire el
van ragadtatva, a szeme azonban úgy ragyogott, mint a gyémánt és az arca lángolt.
John némán nevetve leült az öltöző egyik padjára, kirázta a fehér zokniját, aztán felhúzta a lábára a cipőt új, koptatott farmerjához.
Biztos vagy benne, Qhuinn? Mert van egy olyan érzésem, hogy jó lesz rám, te pedig meggondolod magad.
Qhuinn azon nyomban felegyenesedett, lefejtette magát Blay-ről, és egy ingerült mozdulattal lesimította a ruháját.
- Most pedig a becsületembe gázolsz. - Szembefordult Johnnal, és vívó helyzetbe ugrott. - Touché!
Blay felnevetett. ;
- Nem inkább en garde, te lökött?
Qhuinn hátrapillantott a válla fölött, és egy lesújtó pillantást vetett barátjára.
- Ca va, Brutus?
- Et tu!
- Gondolom, akkor már inkább tutu, de tudod mit? Nyugodtan megtarthatod magadnak a nagy okosságaidat, te kis perverz! - Qhuinn arcán ragyogó mosoly terült szét, amely elárulta, milyen átkozottul elégedett azzal, hogy ilyen sületlen butaságokat beszél.
- Most pedig vedd fel végre azt a cipőt, John, és essünk túl a dolgon! Mielőtt még le kellene szíjaznunk Blay-t.
- Vagy inkább kalodába zárni.
- Nem köszönöm, nincs szükségem faládára.
179-181. o.
Xhex anélkül nyújtotta neki a karját, hogy ránézett volna. Tudta, hogy amilyen büszke seggfej, másképp nem támaszkodna rá. Márpedig most nagy szüksége volt, hogy ránehezedjen, mivel olyan gyenge volt, mint a harmat.
- Utálom, amikor igazad van - jegyezte meg Rehvenge.
- Ez megmagyarázza, hogy miért vagy olyan hirtelen haragú.
236. O.
A kimerültség ellenére, amely egyre jobban magával sodorta, Qhuinn megrázta a fejét.
-Mondd el!
- Nem kell...
- Mondd el... vagy különben felkelek, és elkezdek itt aerobikozni a szoba közepén!
- Ha ezt akarod. Mindig is azt mondtad, hogy az a puhányoknak való sport.
- Hát jó. Akkor legyen dzsu-dzsicu. Beszélj már, mielőtt elvesztem az eszméletem!
326-327. o.
- Megértettem. Es még valami. Szeretnék segíteni Haversnek. Túl nagy feladat számára az, hogy egyedül beindítsa az új klinikát és közben a betegekkel is törődjön. A helyzet az, hogy ehhez néhányszor napokra is távol kell lennem a házból.
- Vishous hajlandó vállalni ennek a biztonsági kockázatát?
- Ezt nem ő dönti el, neked is csak udvariasságból szóltam. - Jane szárazon felnevetett. - Ne nézz így rám! Már halott vagyok. Egy alantas aligha ölhet meg megint.
- Ez nem vicces.
- Az akasztófahumor együtt jár azzal, hogy orvos van a házban. Jobb lesz, ha mielőbb hozzászoksz!
Wrath harsányan felnevetett.
- Milyen kemény vagy! Nem csodálom, hogy Vishous beléd szeretett.
338. o.
Az alagút bejárata a távolabbi sarokból nyílt a jobb oldalon. Egy sínen elcsúsztatható könyvespolccal volt álcázva. Egyszerűen csak ki kellett húzni a polcról Sir Gawain és a zöld lovag című könyvet, amely kinyitott egy biztonsági zárat, a polc pedig elmozdult, és feltárult mögötte a...
- Micsoda egy idióta vagy!
Qhuinn akkorát ugrott, mint egy olimpikon. Az alagút bejáratában egy kerti nyugágyon, mintha csak napozni akarna, Blay feküdt. Az ölében egy könyv pihent, mellette egy kis asztalon pedig egy elemlámpa, a lábára takaró volt terítve.
Teljes lelki nyugalommal megemelt egy pohár narancslét, mintha köszöntőt mondana, majd ivott egy kortyot.
- Helllllllóóóó, Kitty!
- Mi a franc? Csak azt ne mondd, hogy engem vársz!
- Pedig de.
- És akkor mi van az ágyadban?
- Párnák és a fejtakaróm. Egész jól elszórakoztam itt. Meg a könyv sem rossz.
382. o.
Már szinte azt várta, mikor jelenik meg a sarkon egy csapat vérszomjas dobermann fojtó nyakörvvel a nyakán.
Na persze, lehet, hogy csak el voltak foglalva azzal, hogy az előző vendég holttestének maradványait rágcsálják.
397-398. o.
Szia! - mutogatta.
- Szia!
John hátralépett, hogy az érkezők bemehessenek a házba. Hogy vagy?
- Bárcsak dohányoznék! - Mert úgy legalább annyival is később kellene szembenéznie a dolgokkal, amennyi idő alatt elszív egy cigit.
Nem is igaz. Utálod a füstöt.
- Majd a kivégzőősztag előtt állva azt hiszem, átgondolom ezt az álláspontomat.
Pofa be!
398-399. o.
Qhuinn gyors egymásutánban végiggondolta a lehetőségeket: nem, hát persze hogy nem, a kés teljesen magától cselekedett, én éppen azon voltam, hogy megállítsam... Dehogy, csak meg akartam borotválni... Nem, fogalmam sem volt róla, hogy ha elvágom valakinek a torkát, abba bele is halhat...
400-401. O.
- John azt szeretné, ha itt maradnál.
Erre a fiú felkapta a fejét, és a királyra nézett.
- Micsoda? -Hallottad.
- A francba! Szó sem lehet róla, hogy itt lakjam! Ebbe nem egyezhet bele!
Wrath összevonta fekete szemöldökét.
- Hogy mondtad?
- Ööö... elnézést. - Qhuinn gyorsan befogta a száját, és emlékeztette magát, hogy kivel állt szemben. A király bármit megtehetett, amit csak akart, még azt is, hogy átnevezte a napot és a holdat, ha éppen úgy tartotta kedve; vagy elrendelhette, hogy az alattvalói úgy köszöntsék, hogy a hüvelykujjukat feldugják a fenekükbe... vagy akár azt is, hogy egy olyan szerencsétlen nyomorultat is, mint amilyen ő, idevegyen a házba, hogy velük lakjon.
A vámpírvilágban a király neve egyet jelentett: t-i-s-z-t-a l-a-p.
403. o.
Qhuinn ránézett a barátjára, és nem akarta elmondani neki, hogy börtönbe fog kerülni, majd miután kiszabadul, Lash szüleinél lesz rabszolga, hogy élete hátralevő részében kínozhassák.
- Nem túl rosszul.
Hazudsz.
- Nem is.
Olyan fehér vagy, mint a fal.
- Hé, megműtötték, nem emlékszel? Még nincs egy napja sem.
Ugyan már! Na, mi történt?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs...
405-406. o.
- Az arcodon látom azt a jellegzetes „férfi tekintetet". Ez a rosszalló kifejezés mindig akkor látszik rajtad, amikor vagy legszívesebben jól fenéken billentenéd a párodat, vagy olyan szorosan a karodba zárnád, hogy levegőt se kapjon.
412. O.
Egy Tudor stílusú házhoz azonban, ahol a pázsit gondosan ápolt volt, nagyon nem illett az éjszakára nyitva hagyott bejárati ajtó. Olyan volt, mint amikor egy első bálozó lánynak véletlenül kivillan a melltartója, mert nem megfelelő ruhát választott magának.
424. o.
- Köszönöm - mondta Qhuinn, amikor Vishous erre is nyomott egy adag kenőcsöt. A friss tinta élénken elütött aranyszínű bőrétóí. - Nagyon köszönöm!
- Még nem is láttad. Ennyi erővel akár azt is ráírhattam volna, hogy „seggfej".
- Dehogy. Soha nem kételkednék benned - mondta Qhuinn, és a testvérre vigyorgott.
Vishous halványan elmosolyodott, tetovált, szigorú arca helyeslést sugárzott.
- Hát igen, az már igaz, hogy nem nyavalyogtál. A nyavalygók többnyire ráfáznak. A kemények pedig megkapják jutalmukat.
Qhuinn kivett egy vékony dzsekit a táskájából, és úgy tűnt, valamennyire sikerült összeszednie magát, mialatt felvette. Amikor visszafordult a barátja felé, az a jellegzetes, hamiskás mosoly újra ott játszott az ajkain.
- A kívánsága számomra parancs, hercegem. Ne nevezz így!
John elindult kifelé, és közben még egy SMS-t küldött Blay-nek. Ha elég sokszor nyaggatja, talán megenyhül.
- Miért, akkor hogy szólítsalak? - kérdezte Qhuinn, miközben odaugrott az ajtóhoz, hogy színpadias mozdulattal kinyissa neki. - Vagy jobban tetszik az „uraságod"?
Állj már le!
- Vagy mit szólnál a jó öreg „mesterhez"? - Amikor John jelentőségteljesen hátranézett a válla fölött, Qhuinn megvonta a vállát. - Hát jó, akkor maradok az „izomagynál". Most már magadra vess, én megadtam a lehetőséget a választásra.
444. o.
- Akarod, hogy én nyissam ki az ajtódat? - kérdezte Qhuinn szárazon, amikor leállította a motort.
John oldalra fordította a fejét és ránézett.
Ha azt mondanám, hogy igen, megtennéd?
- Nem.
Akkor természetesen: nyisd ki az ajtómat!
- Elmész a fenébe! - Qhuinn kinyitotta a vezető oldali ajtót. - Elrontod a kedvemet.
John becsukta az ajtaját, és megrázta a fejét.
Csak örülök, hogy olyan manipulálás-képes vagy.
- Ilyen szó nincs is.
Nocsak, mióta bújsz te ágyba egy értelmező kéziszótárral? Hahó? „Gigatalmas"?
- Tökmindegy.
493-494. o.
- Rég nem találkoztunk - mondta az angyal.
- Nem elég rég.
- Ó, az a régi vendégszeretet!
- Ide figyelj, te neoncső - pislogott Rehv szaporán. -Lennél szíves letompítani a diszkógömbödet?
A ragyogó fény elhalványult, és végül Lassiter teljesen normálisnak tűnt. Nos, legalábbis annyira normálisnak, amennyire egy súlyos arcpiercingfétisben szenvedő alak számított, akinek az a leghőbb vágya, hogy róla mintázzák meg egy ország arany pénzérméit.
Trez becsukta az ajtót, majd megállt mellette, és egy „ha-szarakodni-mersz-a-barátommal-akár-angyal-vagy-akár-nem-szétrúgom-a-seggedet" típusú tekintetet vetett rá.
- Mi hozott ide a birtokomra? - kérdezte Rehv, miközben két tenyerében fogta a bögrét, és próbálta magába szívni a melegét.
- Van egy problémám.
- Bocs, de nem foglalkozom személyiségfejlesztéssel. Lassiter felnevetett. A hang úgy visszhangzott a ház falai közt, mintha templomi harangokat kongattak volna meg.
- Nem, köszönöm, én úgy szeretem magam, ahogy vagyok.
- A csaló természeteden sem tudok változtatni.
- Egy címet szeretnék megtudni.
- Ugy nézek én ki, mint egy telefonkönyv?
- Ami azt illeti, úgy nézel ki, mint egy rakás szar
- Úgy látom, te sem felejtetted el a régi bókjaidat. -Rehv felhajtotta a kávé maradékát. - Miből gondolod, hogy tudok neked segíteni?
595-596. o.
- A gazember - lehelte Wrath komoran, amikor az alak körülbelül húsz méterre megállt tőlük.
A ragyogó férfi felnevetett.
- Nocsak, nocsak, csak nem a jó öreg Wrath királyhoz van szerencsém és az ő vidám kis csapatához? Esküszöm, fiúk, nektek gyerekműsorokban kellene fellépnetek, olyan átkozottul jókedvűek vagytok!
- Remek - dörmögte Rhage. - A humora még mindig a régi.
V kifújta a levegőt.
- Ne verjem ki belőle?
- Próbáld meg inkább azzal a bizonyos kezeddel, ha tudod...
Wrath szigorúan rájuk nézett, mire mindketten egy „én-nem-csináltam-semmit" típusú ártatlan tekintettel néztek vissza rá.
A király megrázta a fejét, és a fénylő alakhoz fordult.
- Régóta nem láttuk egymást. Hál' istennek! Hogy a francban vagy?
Mielőtt a fénylő alak válaszolhatott volna, V káromkodott egyet.
- Ha most megint végig kell hallgatnom azt a Keanu Reeves-féle mátrixos dumát, hogy „En vagyok Neo", esküszöm, felrobbanok.
- Nem inkább Neont akartál mondani? - vágott közbe Butch. - Mert tisztára úgy néz ki, mint egy francos neonreklám.
677-678. o.
A következő pillanatban Wrath Johnhoz fordult.
- Hadd mutassam be neked Lassitert, a bukott angyalt! Amikor legutóbb a földön járt, szörnyű pestisjárvány pusztított Közép-Európában...
- Hé, az tényleg nem az én hibám volt...
- ...amely kiirtotta az emberi lakosság kétharmadát.
- Csak emlékeztetnélek rá, hogy nem szereted az embereket.
- Bűzlenek, miután meghaltak.
- Ahogy minden más halandó faj.
680-681. o.
- Baszd meg! - lehelte Vishous.
- Ha nem haragszol, ezt inkább kihagynám - dörmögte Lassiter.
681. o.
Ebben a pillanatban éles, sivító hanggal megszólalt a füstriasztó.
Phury felnevetett, oldalra fordult, és a mellkasára vonta Cormiát.
- Öt... négy... három... kettő...
- Boooooooocsiiiiiiiiiii! - kiáltotta Layla a földszintről.
- Ezúttal mi történt, kiválasztott? - kiabált vissza Phury.
- Rántotta - érkezett a hangos válasz.
Phury megrázta a fejét, és halkan odasúgta Cormiának.
- Pirítósra tippeltem.
- Az nem lehetne. Tegnap tönkretette a kenyérpirítót.
- Tényleg? Cormia bólintott.
- Pizzát akart sütni benne, és hát a sajt...
- Mindenbe belefolyt?
- Mindenbe.
Phury hangosan visszakiáltott a lánynak.
- Semmi baj, Layla! Mosd- el a serpenyőt, és próbáld meg újra!
- Attól félek, ez az edény már nemigen alkalmas rá. Phury odasúgta Cormiának.
Azért sem fogom megkérdezni. Nem fémből vannak ezek a vackok? De, gondolom, igen.
730. o.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
