Phury hagyta, hogy Fritz tovább takarítsa Wrath dolgozószobáját. Mindegy volt, mivel a király nem volt benne. A testvériség fejének tudnia kell arról, mi történt a klinikán, méghozzá egy testvértől. Amikor a szobája felé indult, megpillantotta Cormiát a folyosón. A lány a nyaka köré fonta a kezét, és úgy nézett ki, mintha rá várna. De az is lehet, hogy ezt csak Phury remélte.
- Uram! - üdvözölte a lány, és meghajolt előtte. Phury túl fáradt volt, hogy kijavítsa a formális stílust.
- Szia!
Bement a szobájába, de nyitva hagyta az ajtót, , mert bármennyire kimerült volt is, soha nem akarta, i hogy a lány úgy érezze, nem beszélhet vele. Úgy gondolta, ha Cormiának valami mondanivalója van, majd követi, ha pedig nincs, akkor bemegy a saját szobájába.
Odament az ágyhoz, leült a szélére, de még mi-előtt a testsúlyát teljesen leengedte volna a matracra, az arany öngyújtójáért és egy cigarettáért nyúlt. ; Meggyújtotta a szálat, és arra gondolt, egy ilyen éjszaka után szóba sem jöhetett, hogy leszokjon a vörös füstről. Pontosan erre kellett neki.
Amikor az első adag szippantás leért a tüdejébe, Cormia jelent meg az ajtóban.
- Uram?
Phury lenézett a cigarettára, és parázsló, narancssárga végére összpontosított. Biztonságosabbnak ítélte, ha távol tartja a tekintetét a lány karcsú alakjától, különösen ebben a hosszú, selyemszerű anyagból készült ruhában.
- Igen?
- Jane azt mondta, hogy Bella jól van. Gondoltam, szeretné tudni.
Phury erre már odanézett rá a válla fölött.
- Köszönöm.
- Imádkoztam érte. Kifújta a füstöt.
- Valóban? .......
- Ez volt a helyes dolog. Bella... nagyszerű nő.
- Nagyon kedves vagy, Cormia. - Phury megint a cigarettát nézte, és arra gondolt, milyen bizonytalan lelkiállapotban van ma este. Belül szinte őrjöngött, amin a vörös füstű cigaretta sem sokat segített. - Igazán nagyon kedves.
Amikor megkordult a gyomra, a lány azt kérdezte.
- Hozzak önnek valamit enni, uram?
Megint kordult egyet, mintha nagyon is tetszene neki az ötlet, Phury mégis azt felelte.
- Nem, köszönöm. Jól vagyok így.
- Ahogy gondolja. Szép álmokat!
- Neked is! - Amikor az ajtó már majdnem becsukódott, Phury utána kiáltott. - Cormia?
- Igen?
- Még egyszer köszönöm. Hogy imádkoztál Belláért.
A lány egy alig hallható hangot adott ki, majd az ajtó becsukódott.
Phury tudta, hogy le kellene zuhanyoznia, mégis inkább feltette a lábát az ágyra, és hátradőlt a párnára. Kifújta a füstöt, és megkönnyebbülve érezte, hogy a válla lassan elernyed, a combizmai már nem feszülnek, és a kezéről is visszahúzódtak a karmok, amit szinte ott érzett az ujjai végén.
Behunyta a szemét, és hagyta, hogy magukkal sodorják a képek, amelyek lezárt szemhéja mögött villantak fel. Először gyorsan, majd egyre lassabban, ahogy folytatódtak. Látta a klinikán heverő holttesteket, aztán a harcot, majd a gyors menekülést. Aztán visszajött ide, és Wrath-t kereste...
Hirtelen Cormiát látta maga előtt, ahogy a rózsákra hajol.
Nagyot káromkodott, és sodort még egy cigarettát. Meggyújtotta, aztán hátradőlt a párnára.
Istenem, milyen szép volt a lány a teraszon abban a halvány fényben!
Aztán arra gondolt, ahogy a folyosón állt az előbb, a ruhája a teste köré tekerve, a melle között épp V alakot formált.
Egy őrült pillanatában elképzelte, hogy nem engedi elmenni a lányt, hanem megfogja a kezét, és beljebb húzza a szobába. Látta magát, ahogy óvatosan leülteti az ágyra, és odafekteti maga mellé. A haja arany tincsei szétterülnének a párnán, a szája kicsit szétnyílna, pont úgy, ahogy a moziteremben, amikor odament hozzá.
Na persze, előbb le kellene zuhanyoznia. Természetesen. Nem is várná el, hogy elviseljen egy olyan férfit, aki nemcsak hogy órákig dobozokat pakolt, hanem még egy alantassal is harcba keveredett.
Bla, bla, bla... a fantáziálásában gyorsan végigpörgette, hogy a forró víz alatt tisztára dörzsöli ma-gát.
Visszamenne a lányhoz a saját fehér ruhájában, és leülne mellé az ágyra. Hogy megnyugtassa - vagyis inkább mindkettőjüket -, elkezdené simogatni az arcát, a nyakát és a haját. És amikor Cormia hátrahajtaná a fejét, hogy szabad utat adjon neki, megcsókolná a száját. Ekkor a kezével széthúzná a ruhájának két felét, amíg el nem érne az övhöz. Lassan lazítaná meg a kötőjét, olyan lassan, hogy Cormia ne ijedjen meg attól, hogy hamarosan meglátja a mellét, a hasát és a... mindenét. Csókokkal borítana mindent, így képzelte el. Mindent. Az ajka és a nyelve a lány minden porcikáját bejárná.
A képek annyira izgatók voltak, hogy a lába közé n5mlt oda, ahol a legjobban sajgott. Csak meg akarta igazítani magát a nadrágban, de mihelyt hozzáért a szerszámához, már nem csak az igazításról szólt a dolog... ez volt az egyetlen jó érzés, amely hosszú idő óta először eltöltötte. / i
Mielőtt tudatosult volna benne, hogy mit is csinál, betette a cigarettát a szájába, lehúzta a nadrágján a cipzárt, és marokra fogta a hímvesszőjét.
Az önként vállalt cölibátus, amit már régóta betartott, azt is jelentette, hogy ez a fajta enyhülés is tilos volt. Mert hát mi értelme lett volna megtagadnia magától a szexet, ha közben szabad utat enged a maszturbálásnak? Az egyetlen alkalom, amikor így könnyített magán, Bella termékenységi időszaka alatt volt, de az is a biológiai kényszer miatt történt, nem az élvezet kedvéért. Választania kellett: vagy könnyít magán, vagy megbolondul. Ráadásul azok az orgazmusok legalább annyira üresek voltak, mint a fürdőszoba, ahol volt.
Ez azonban most nem tűnt üresnek.
Elképzelte magát, hogy ott van, ahová a legjobban vágyik... Cormia lába között a fejével... A teste lángra lobbant, és a bőre olyan forró lett, hogy vizet lehetett volna forralni rajta. Amikor pedig arra gondolt, hogy a nyelvével megnyalja azt az édes, nedves pontot...
O, istenem... simogatta magát. Már nem lehetett letagadni. És nem akarta abbahagyni.
Kivette a cigarettát a szájából, elnyomta egy hamutartóban, aztán felnyögött, és hátrahajtotta a fejét, a lábát pedig szétnyitotta. Nem akart arra gondolni, hogy ezt nem lenne szabad csinálnia. Szüksége volt erre a kis boldogságra, egy aprócska örömre... nem többre, csak erre a pillanatra, amikor tűzben ég a teste. Figyelte, ahogy a testvérei párra találnak és boldog házasságban élnek, és az oldalvonahól minden jót kívánt nekik - miközben végig tudta, hogy rá nem ilyen jövő vár. Hosszú ideig ez nem is okozott neki gondot. Most azonban már nem érezte helyénvalónak.
Szeretett volna... valamit magának is.
Nyugtalanság szivárgott a gyönyörbe, mint egy tintafolt a tiszta ruhába.
Hogy elejét vegye a zavaró tényezőnek, inkább Cormiára gondolt. Látta magát, ahogy gyengéden, de határozottan bánik vele, simogatja a testét...
- Ó, igen... - nyögte a szobája üres csendjébe.
Ezt a pillanatot ellopta magának, és azzal nyugtatta meg bűnös lelküsmeretét, hogy megérdemelte azért a sok munkáért, amit eddig tett.
Egyedül van. Senki sem fogja megtudni..
Cormia óvatosan egyensúlyozta a pohár tejet és a vastag, hússal töltött szendvicset, amikor felemelte a kezét, hogy bekopogjon a Nemző ajtaján. Bárcsak jobban összerakta volna a „szendvicset"! Fritz megmutatta neki, hogy kell csinálni, és ha ő készítette volna el, kétségtelenül nem nézett volna ki ilyen szedett-vedetten, Cormia azonban sietett, és saját kezűleg akarta megcsinálni.
Még mielőtt a keze hozzáért volna az ajtóhoz, egy nyögést hallott, mintha valaki megsérült volna. Aztán még egyet.
A Nemző épségéért aggódva az ajtógomb felé nyúlt, és benyitott a szobába...
Kiejtette a kezéből a szendvicses tányért. Miközben az étel szétszóródott a földön, Cormia az ágyra bámult, az ajtó pedig magától becsukódott mögötte.
Phury a hátán feküdt a párnákra dőlve, több színű haja legyezőszerűen szétterült a feje körül. Fekete inge fel volt húzva a hasán, a nadrágja pedig kigombolva, és aranyszínű combjáig letolva állt. Az egyik kezével a férfiasságát fogta marokra, amely vastag volt, és széles hegye nedvesen csillogott. Miközben a hosszú rudat simogatta le-fel, a másik kezét alatta, összezsugorodott zacskójánál tartotta.
Egy újabb nyögés tört föl nyitott szájából, aztán megharapta az alsó ajkát, és a szemfoga belefúródott a megduzzadt rózsaszínű bőrbe.
A keze egyre gyorsabban mozgott, a légzése szaggatottá vált, és úgy tűnt, valami hatalmas dolog szélén áll. Több mint illetlenség volt nézni őt, ő azonban képtelen lett volna elfordítani róla a tekintetét, még akkor sem, ha az élete függött volna tőle...
A férfi orrlyuka kitágult, mintha valami illatot érzett volna. Egy morgás kíséretében megrázkódott, a hasizma huUámzani kezdett, a combja hirtelen megfeszült, majd fényes fehér folyadék lövellt ki a férfiasságából, és ekkor felpattant ragyogó sárga szeme, és egyenesen rászegeződött. Mintha a látványa még jobban bántotta volna. A nyaka megfeszült, az arca kivörösödött. Egy hangos káromkodással felfelé döfte a csípőjét, és még több krémszerű anyag jött ki belőle. Ugy tűnt, soha nem lesz vége.
Csakhogy nem fájdalmat érzett, gondolta Cor-mia. A Nemző nem vette le róla a tekintetét, mintha ő lenne az egész folyamat kiváltó oka, és nem akarná, hogy véget érjen. . i,
Ez volt a szexuális aktus csúcspontja.
A teste adta meg a választ, mivel a Nemző csípője ahányszor előredöfött, ahányszor felnyögött, és a keze átsiklott a férfiassága tetején, majd visszatért a tövéhez, Cormia melle életre kelt, a lába köze pedig egyre nedvesebb lett.
Aztán a férfi lecsendesedett. Fáradtan. Jóllakottan.
A csendben Cormia érezte saját nedvét a combja belső oldalán, majd ránézett arra, ami a férfi hasát, kezét és hímvesszőjét borította.
Micsoda pompás dolog a szex, gondolta, és elképzelte, milyen érzés lehet, amikor az, ami most a testére kenődött, belé lövell ki.
Miközben ezen töprengett, rájött, hogy a Nemző olyan zavart tekintettel nézi, mintha nem tudná eldönteni, hogy csak álmodja-e, vagy tényleg ott van vele a szobában.
Elindult felé, mert azok után, ami történt, ahogy ii szobát betöltötte az a sötét, fűszeres illat, a Nemző kiterült teste mágnesként vonzotta magához. A férfi tekintete megváltozott, ahogy közeledett felé, mintha most döbbenne rá, hogy a lány mégiscsak ott van vele. Az arcán döbbenet váltotta fel az álmos elégedettséget. Cormia letette a pohár tejet a hamutartó mellé, majd ránézett a férfi hasára, és a keze gondolkodás nélkül megindult felé.
Amikor hozzáért, a Nemző először felszisszent, majd elakadt a lélegzete. Amit a hasán talált, meleg volt.
- Ez nem vér - jegyezte meg halkan.
A férfi a fejét rázta a párnán, az arcán döbbent kifejezés látszott, mintha meglepné a lány merészsége.
Cormia felemelte az ujját, és rájött, hogy a sötét, fűszeres illat forrása az, ami kijött a férfiből - és tudta, hogy ez kell neki, bármi legyen is az. Megnedvesítette az alsó ajkát, majd a nyelvével lenyalta az ujjáról azt, amit a férfi hasáról vett fel. - Cormia... - nyögte a Nemző.
A nevének hallatán a lány úgy érezte, mintha a szobában valami kézzelfogható burok venné őket körül hirtelen, és ebben a védett, bensőséges pillanatban csak ők ketten léteznének. Semmi más nem számított, csak a testük, egy döbbenetesen egyszerű képlet abban a bonyolult helyzetben, ahogy találkoztak, és ami egymáshoz kényszerítette őket.
- Felejtsük el a szerepeinket - mondta a lány -és a kötelezettségünket!
A férfi arca feszültté vált.
- Nem lehet.
- De igen.
- Cormia...
A lány lecsúsztatta magáról a ruháját, ami azonnal véget is vetett a beszélgetésnek.
Amikor azonban fel akart mászni az ágyra, a Nemző' megrázta a fejét és megállította.
- Találkoztam a Direktrixszel.
Ahogy Cormia neve egy különleges burkot vont köréjük, a férfi iménti szavai egy pillanat alatt szétzúzták a melegséget és a buja ígéretet a szobában.
-Félreállított, ugye?
A férfi lassan bólintott.
- El akartam mondani, de aztán megtámadták a klinikát.
Cormia ránézett a férfi nedves vesszőjére, és nagyon furcsán reagált. Ahelyett, hogy csalódott lett volna... megkönnyebbülést érzett. Mert a Nemző úgy is kívánta, hogy nem volt muszáj. Mert ettől sokkal őszintébb lett az, amire vágyott. Később majd ráér töprengeni az érzelmi következményeken, most azonban vele akart lenni. Ahogy egy nő egy férfival szokott. Szeretkezni akart. Anélkül, hogy a hagyomány súlya a vállukra nehezedne, és sokkal magasztosabb jelentőséget adna a dolognak.
Feltette az egyik lábát az ágyra. Phury megragadta a csuklóját és megállította.
- Tudod, mit jelent ez?
- Igen. - Feltette a másikat is. - Engedjen el!
- Nem kell ezt tenned.
Cormia ránézett a férfi hasára fordult, merev hímvesszőre, amely olyan vastag volt, mint a karja.
- Önnek sem. Mégis akarja. Használjuk ki az alkalmat! - Feljebb emelte a tekintetét, és a Nemző óvatos, de vágytól csillogó szemébe nézett. Aztán egy pillanatra elszomorodott. - Önnek sok más nő lesz az életében. Nekem csak ön. Adja meg ezt nekem, mielőtt... - a szívem újra és újra darabokra törne - mielőtt tovább kellene lépnie.
A Nemző egy ideig belső harcot vívott a lelkiismeretével, amely megint csak azt bizonyította, milyen becsületes. Cormia azonban tudta, mi lesz a vége. És nem lepődött meg, amikor beadta a derekát, és a keze már nem lefogta, hanem inkább magához húzta.
- Édes istenem! - suttogta Phury, és felült, hogy a tenyerébe fogja a lány arcát. - Szükségem van egy percre, oké? Feküdj le, mindjárt visszajövök.
Gyengéden lefektette őt, majd leszállt az ágyról, és bement a fürdőszobába. Hamarosan a zuhany csobogása hallatszott, és amikor visszatért, a haja nedves fürtökben lógott a vállára és a mellkasára.
Meztelenül közeledett felé, a legszebb férfikorban lévő harcos, vágyának ékes bizonyítékával, amely büszkén ágaskodott tökéletes teste előtt.
Az ágy mellett megállt egy pillanatra.
- Biztos vagy benne?
- Igen. - Cormia hallotta másoktól, hogy fájni fog, de nem visszakozott. Nem tudta megmagyarázni, honnan támadt benne ekkora határozottság, de biztos volt benne, hogy végig fogja csinálni.
Az övé lesz most, pokolba a következményekkel. Kitárta felé a karját, és amikor a férfi megfogta, lehúzta maga mellé az ágyra.
Phury hagyta, hogy a lány lefektesse az ágyra, és csodálatos, meztelen teste mellé feküdt. A csontjai aprók voltak az övéhez képest, a teste eltörpült az ő hatalmas termete mellett.
Nem tudta volna elviselni, ha bántja, de már ahg várta, hogy benne legyen.
Reszketett a keze, amikor kisimított egy szőke tincset a homlokából. A lánynak igaza volt, gondolta: így jobb mindkettőjüknek. Ez már az ő döntésük. A Nemző kötelessége kényszerűség volt.
Ez lesz az első alkalom mindkettőjük számára.
- Vigyázni fogok rád - mondta, és nem csak erre az alkalomra értette.
Habár... a fenébe, fogalma sem volt, hogy keU egy nővel szeretkezni. A szex egy dolog volt, a szeretkezés azonban teljesen mást jelentett, és hirtelen szeretett volna nagyon tapasztalt lenni. Bárcsak tucatnyi szeretője lett volna már, hogy biztosan tudja, hogy adjon meg Cormiának mindent, amit csak lehet!
A keze a lány nyakára siklott. A bőre bársonyos volt, mint a levegő, és olyan finom felületű, hogy nem látta a pórusait.
Cormia hátrafeszítette a hátát, mellének rózsaszín bimbója felfelé ágaskodott.
Phury megnyalta a száját, és lehajtotta a fejét a kulcscsontjára. Behunyta a szemét, majd a lány felé gördült. Tudta, hogy amint egymáshoz érnek, már, nem lesz visszaút. ,
Cormia mélyen beletúrt a hajába. i i
- Nem kezd el, uram?
Phury felnyitotta a szemét és ránézett.
- Szólíts Phurynek!
Cormia elmosolyodott, és félénk boldogság terült szét az arcán.
- Phury...
Amikor kimondta a nevét, Phury megcsókolta a bőrét, és mélyen beszívta az illatát. Az egész teste megremegett, annyira kívánta. Ösztönösen úgy nyomta előre a hímvesszőjét, hogy a lábuk között csapdába esve várakozzon. Cormia alig kapott levegőt. Megint hátrafeszítette a hátát, Phury pedig a szájába vette a mellbimbóját.
A lány belevájta a körmét a férfi fejbőrébe, aki halkan morogva nyalogatta és csipkedte a mellét. A kezével megmarkolta a másik halmot, és a csípőjét úgy igazította, hogy a férfiassága még erősebb szorításba kerüljön.
Ó a francba, el fog...
Igen. Elélvezett. Megint.
Nagyot nyögött, és megpróbálta abbahagyni. Cormia azonban nem akarta, és ahelyett, hogy elhúzódott volna tőle, még közelebb nyomult hozzá, és olyan ütemben ringatta a csípőjét, ahogy az orgazmus lökései irányították.
- Imádom, amikor ezt csinálod - mondta rekedten.
Phury kétségbeesetten kereste a száját. A világot jelentette számára, hogy a lány nem bánta, hogy ennyire ügyetlen, és idő előtt élvezett a combjára, mivel még soha nem csinált ilyet azelőtt. Nem kellett megjátszania előtte az erős férfit. Ebben a meghitt pillanatban... önmaga lehetett.
- Lehet, hogy ismét meg fog történni - nyögte a szájába.
- Az jó. Szeretném, ha teljesen beterítenél vele. Phury hangosan felmordult, és életre kelt berme
a megjelölési ösztön. Igen, gondolta. Ezt fogja tenni. Beteríti a testét, és majd belé is pumpálja.
Megérintette a lány testét le a lábáig, aztán helyzetet változtatott, hogy hosszú, izmos lábán végigsimítva elérje a lába közét. A tenyere végigsiklott azon, amit ő hagyott rajta, és magával vitte, amikor a csiklójához ért.
Ami úszott a nedvességben. Sokkal nedvesebb volt, mintha most fürdött volna.
Cormia felkiáltott, és szétnyitotta a lábát.
Phury egyenesen a csiklójához érintette a száját, még mielőtt átgondolta volna, mit is tesz. Nem számított, hogy nem ismerte a helyes technikát. Meg kellett ízlelnie a lányt, amit csak úgy tudott elérni, ha az ajkát az övéhez érinti...
- Ó... szentséges ég! - nyögött fel, amikor hozzáért. Tudta, hogy az ujjai gyenge combjába mélyednek, és hogy kitárulkozva az ágyhoz szegezi, de nem tehetett róla.
Cormia azonban egyáltalán nem bánta. Beletúrt a hajába, és magához húzta a fejét, miközben élvezte egyre mélyebbre hatoló nyálasait. Phury körkörösen hozzádörzsölte az arcát, majd szívogatni kezdte és lenyelte, amit a szájába vett. Majd' elepedt a szomjúságtól, ezért a lány nedvéből és a közöttük szikrázó vágyból táplálkozott. Hagyta, hogy magával sodorja a szenvedély...
Cormia már nagyon közel volt az orgazmushoz, amikor megszólalt a telefon. Nem kellett hozzá nagy tudomány, hogy Phury rájöjjön, nem hagyhatja abba, amit csinál. Tudta, mikor jutott a lány a csúcs közvetlen közelébe, mert megfeszült a teste, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. Izgatott volt, ideges és nyugtalan.
- Bízz bennem! - mondta neki, majd hosszan és egyenesen előrenyújtotta a nyelvét, feljebb emelte a lány csípőjét, aztán belehatolt.
Cormia felkiáltott, amikor elélvezett. : És ebben a pillanatban valaki megverte az ajtót.
|