Megsebzett szerető

a másik viszont, amely az íróasztal mögött állt, egy kimondottan ronda, kopott, libazöld színű, bőrszörnyeteg volt. Az ülőfelülete fel volt szakadozva és jócskán besüp­pedt, a lába pedig olyan vastag volt, amelynek láttán az ember újraértékelte magában a „robusztus" fogalmát. !

Tohr büszkén rátette a kezét a magas támlára.

- El tudod képzelni, hogy Wellsie kidobatta velem ezt a szépséget a házból?

John bólintott, és mutogatott valamit.

Igen , el.

John megfogta a lány kezét, kivette belőle a tollat, és szétnyitotta a tenyerét.

Szeretnék veled beszélgetni, írta.

Aztán belenézett a szemébe, és megtette a legelképesz­tőbb és legférfiasabb dolgot az életében.

Rámosolygott.

Egy perccel később Blaylock felvette az udvarias visel­kedést, és bemutatta neki a többieket. Mindegyiküknek furcsa neve volt. A szőkének Lash, vagyis 'korbács'. Mi­lyen átkozottul találó!

- Ez a hely túl elvont - mondta a zsaru, miközben egy rózsaszín szabadidőruhás férfit figyelt, akinek a sminkje tökéletesen passzolt a ruhájához. - Bármikor in­kább elviselek néhány barmot és házi csapolt sört, mint ezt a homokos szarságot.

- Csak szeretek biztos lenni benne, hogy minden igé­nyedet kielégítik. A vendégeim elégedettsége számomra nagyon fontos. - Még közelebb lépett Phuryhez, és a ka­bát alatt lévő karja felé bökött a fejével - A kezed a fegy­veredet markolja, ugye? Csak nem félsz tőlem?

- Nem. De szeretek biztos lenni benne, hogy gondos­kodni tudnék rólad.

- Ó valóban?

- Igen. Arra az esetre, ha fegyverből szájba lélegezte­tésre lenne szükséged.

Annak a nőnek, aki rájuk nyitott a Tiszteletes irodájá­ban, elég nagy szája lehetett, és... Krisztusom! Butch azóta már biztosan elmondta Vishousnek. Ők ketten olya­nok, mint egy öreg házaspár, nincsenek titkaik egymás előtt. Vishous pedig biztos elfecsegte Rhage-nek. Ha pedig Khage tudja, az olyan, mintha bemondanák az esti hír­adóban......

Találkozott a tekintetük. A lány olyan szép volt, hogy John szinte beleszédült.

- Nem akarsz megcsókolni? - kérdezte Sarelle suttog­va.

A fiú szeme olyan tágra nyílt, hogy majd' kiugrott a helyéből.

- Mert én szeretném. - Egy kicsit megnyalta a száját. - Nagyon szeretném...

Hűha... Itt van élete nagy lehetősége, most, eb­ben a pillanatban, gondolta.

Ne ájulj el! Az ájulás aztán tényleg nagyon illúzió­romboló lenne.

Hirtelen emlékezetébe idézett minden filmet, amit va­laha látott... de nem kapott tóMk segítséget. Mivel horrorrajongó volt, csak olyan képek villantak be, hogy Godzilla Tokió felhőkarcolói között lépked, vagy a cápa dühösen beleharap az Orca nevű hajó farába. Most aztán remekül ki van segítve!

A fickó átvette a testvériség irányítását, és megszerve­zett mindent, miközben próbálta a négy megbízhatatlan, vakmerő civilt, Vishoust, Phuryt, Rhage-et és őt, valami­féle katonává formálni. Nem csoda, hogy úgy nézett ki, mint akinek állandóan fáj a feje.

Phury rágyújtott egy cigarettára, és ránézett a tizen­hat flakon hajlakkra, amely Vishous és Butch dohányzó­asztalán sorakozott egymás mellett felállítva.

- Mire kell nektek ez a sok hajlakk? Csak nem új fri­zurát akartok csinálni?

Butch felemelt egy műanyag csövet, amibe éppen egy lyukat fúrt.

- Krumplikilövő, haver! Nagyon jó móka.

- Tessék?

-Mi az, te még sohasem voltál nyári táborban?

- A kosárfonás és a fafaragás az embereknek való. Nem sértésnek szánom, de mi jobb dolgokat szoktunk ta­nítani a gyerekeknek.

- Hah! Addig nem is éltél, amíg egy táborban részt nem vettél egy jó kis éjszakai bugyilopásban. Egyébként ide kell tenni a krumplit, aztán feltöltőd a csövet hajlak­kal...

- És meggyújtod - szólt ki V a hálószobájából. Kön­tösben jelent meg, miközben egy törülközővel a vizes ha­ját törölgette. - Jó nagy zajt csinál.

- Aha, jó nagy zajt - visszhangozta Butch. Phury a testvérére nézett.

-V,te már csináltál ilyet korábban?

- Naná. Tegnap este. De beragadt a kilövő. Butch szentségeit.

- Ja, túl nagy volt a krumpli. Az az átkozott idahói jajta. Ma a vörös héjúval próbálkozunk. Remek lesz. Bár a röppálya is nagyon trükkös tud lenni...

- Pedig alapjában véve olyan, mint a golj - vette át a szót Vishous, és ledobta a székre a törülközőt, amivel a haját törölte. Jobb kezére kesztyűt húzott, eltakarva vele a szent tetoválásokat, amelyek a tenyeréből az ujjai végéig, valamint a kézjején kígyóztak. - Úgy értem, csak el kell képzelni, milyen ívet jog leírni a levegőben...

Butch lelkesen bólogatott.

- Igen. Pont, mint a golf A szél is nagy szerepet ját­szik. ..

- Hatalmas szerepe van.

Phury csak jújta a jüstöt, miközben még néhány per­cig hallgatta, ahogy bejejezik egymás mondatait. Egy idő után nem bírta szó nélkül hagyni.

- Ti ketten túlságosan is sok időt töltötök együtt. Ér­titek, miről beszélek?

Vishous megrázta a jejét a jejét, és a zsarura nézett.

- Sajnos Phury testvérünk nem értékeli az ilyesjajta dolgokat. Soha nem is tudta.

- Akkor megszerezzük a szobáját.

- Igen. És mivel a kertre néz...

- Nem kell az udvaron a kocsikat kerülgetnünk. Kivá­ló.

Tohr halkan felnevetett.

- Megértelek, én sem vagyok oda az ilyen érzelmes szövegelésért... Aú Wellsie, mi a fene ütött beléd?

Letette az üveget maga mellé az éjjeliszekrényre, és felemelte kesztyűs kezét.

- Végül is ez az átkozott még mindig úgy világít, mint egy lámpa. Amíg meg van bennem ez az éjszakai vi­lágítás, azt gondolom, még mindig normális vagyok. Va­gyis... magamhoz képest normális

Phury belebújt egy melegítőnadrágba.

- Akarsz valamit enni? Lemegyek a konyhába, Butch szeme tágra nyílt a meglepetéstől.

- Most komolyan mondod, hogy idehozod a kaját? Meg sem kell mozdulnom?

- Igen, hajlandó vagyok házhoz szállítani, de akkor tartozni fogsz nekem. .........

- Isten vagy! Phury felvett egy pólót.

- Mit kérsz?

- Bármit, ami a konyhában van. Vagy tudod mit? Hozd ide inkább az egész hűtőszekrényt! Egy lovat is fel tudnék falni!

- Akkor miért van ez a kötés a derekadon, mintha öv lenne?

- így kisebbnek látszik a fenekem.

- Nem. akarok odamenni.

- Nos... ahogy Vishous megfogalmazta, az egyik ke­zedben az van, amit akarsz, a másikban pedig egy nagy rakás szar Nézd meg, melyikkel mész valamire!

Phury egy hatalmas ágyon feküdt, testéből annyi veze­ték lógott ki, mint egy elektromos kapcsolótáblából.

A zajra odafordította a fejét.

- Z... mit keresel itt?

- Megtornáztatom a személyzetet. - Becsukta az ajtót, és betámolygott a szobába. Az ágyhoz sétált. - El sem hinnéd, milyen gyorsak!

Mivel nem érkezett válasz, Zsadist odapillantott. Épp akkor, amikor egy könnycsepp gördült végig Phury arcán.

- Ó... a fenébe - dörmögte Z.

- Igen. Körülbelül. - Újabb könnycsepp szaladt le. -A francba, úgy tűnik, szivárgók.

- Na jó, készülj fel!

Phury megtörölte az arcát a tenyerével.

- Mire?

- Arra, hogy... azt hiszem, meg foglak ölelni. Phury leengedte a kezét, és hitetlenséggel vegyes döb­benettel meredt rá.

Zsadist totális lúzernek érezve magát, közelebb húzó­dott hozzá.

- Emeld már fel a fejed, a francba! - Phury felnyújtot­ta a nyakát, mire Zsadist alácsúsztatta a karját. Mindket­ten mozdulatlanná dermedtek ebben a természetellenes testhelyzetben. - Tudod, ez az egész sokkal könnyebb volt ott a furgon platóján, amikor nem voltál magadnál.

- Szóval te voltál az?

- Miért, azt hitted, hogy a télapó, vagy mi?

Butch megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Figyelj, haver, tégy meg nekem egy szívességet! Ha legközelebb ilyen húzásra készülsz, figyelmeztess előre! Oké? Jobban szeretem, ha van választásom. - Halványan elmosolyodott. - És még mindig nem randizunk.

Életre keltett szerető

Amikor a pikkelyes hátú sárkány végzett, körülnézett, és észrevette V-t. A tribün tetejére egy halk morgás kú­szott fel, és horkantásban végződött.

- Kész vagy, nagyfiú? - kiáltott le V. - Mellesleg az a kapufa ott, remek fogpiszkáló lenne.

- De komolyan. Azon gondolkodom, hogy a jövőben belevágok az építőiparba. Most is épp azt vizsgálom, hogy rakták össze ezt a fürdőszobát. Öregem, ez a padló reme­kül van leburkolva! Neked is meg kellene nézned!

- Mi lenne, ha visszavinnélek az ágyadba?

- Jó, de előtte még a lefolyócsöveket is meg akarom nézni.

V mosolyában tisztán látszott a tisztelet és a szeretet.

- Akkor legalább hadd segítsek felállni!

- Nem kell, egyedül is megy. - Butch egy nyögéssel megkísérelte magát függőleges helyzetbe hozni, de vissza­hanyatlott a földre. Úgy érezte, az is túl nagy erőfeszítést igényelne, hogy a fejét megemelje. Bár, talán, ha adnának neki elég időt... mondjuk, egy hetet, vagy tíz napot?

- Ugyan már, zsaru! Itt a segítség, engedd, hogy felál­lítsalak!

Butch hirtelen túl fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy ellenkezzen. Elszállt belőle minden erő, de közben látta, hogy Marissá őt nézi, és arra gondolt, hogy lehet egy em­ber ennyire erőtlen? A francba, de legalább a fenekén nem érzett hűs szellőt.

Ami azt jelentette, hogy a hálóinge nem nyílt szét há­tul. Köszönöm, istenem!

- Azt tudod ugye, hogy az alantasoknál voltál, ugye?

Butch felemelte az egyik összeroncsolt kezét.

- És én még azt gondoltam, hogy manikűrösnél jár­tam!

- Persze. - Amikor azonban V felemelte a kezét, és kezdte lehúzni róla a kesztyűt, Butch rémülten hátrahő­költ. - Mit akarsz azzal a kezeddel?

- Csak bízz bennem, oké? Butch rekedten felnevetett.

- Ja, persze, amikor legutóbb ezt mondtad, egy jó kis vámpírkoktélt itattál meg velem, nem emlékszel?

- És megmentettem vele az életedet. Ezért tudtalak megtalálni.

Szóval ezért kellett!

- Na jó, akkor ide azzal a kézzel!

Azért, amikor V világító keze a hasa fölé ért, Butch megvonaglott. . .

- Nyugi, zsaru! Nem fog fájni.

- Aha. Láttam már, hogy égetsz vele porig egy házat.

- Jogos. De most nem gyújtogatni fogok.

Marissá lehúzta róla a takarót... Istenem, a férfiassá­ga...

- Olyan... hatalmas lett! Butch meglepődve felnevetett.

- Nagyon hízelgő, amit mondasz. '

- Öregem - dörmögte Rhage -, ez a hely úgy néz ki, mintha valaki elvarázsolta volna egy varázspálcával.

- Ami közben eltört.

- Amikor a nők megkötöznek, kifestik a lábkörmödet is? Vagy csak kisminkelnek? - V rekedten felnevetett, a zsaru pedig folytatta. - Várj, tudom már... egy madártol-lal csiklandoznak, igazam van?

Mielőtt a zsaru tiltakozhatott volna, Vishous megra­gadta a karját, odahajolt, és megnyalta a vágást, amellyel egy szempillantás alatt összeforrasztotta a sebet.

Butch kirántotta a karját szobatársa kezéből.

- Jézusom, V! Mi van, ha fertőzött a vérem?

- Nyugi! Nem fer... - kezdte, ám hirtelen megszédült hátratántorodott a falhoz, majd nagy levegőt vett. A sze­me felakadt, a teste rángatózni kezdett.

- Uramisten...! - Butch rémülten kapott utána... Vishous azonban vigyorogva abbahagyta a „rohamot",

és belekortyolt az italába.

- Nincs semmi bajod, zsaru. A véred tökéletesen nor­mális ízű. Nos, legalábbis egy emberhez képest, ami ugye­bár nem az én világom, ugye, értesz?

Butch visszalépett, és ököllel a szobatársa karjába bok­szolt. V nagyot káromkodott, mire Butch megint bele­ütött.

A testvér döbbenten nézett rá, és megdörzsölte a karját.

- Elég már, zsaru!

- Pofa be! Megérdemled.

- A francba... igazad van. Ne haragudj!

- Átugorhatnánk a bocsánatkérést, hogy végre vissza­üthessek?

- V, tudod, hogy úgy szeretlek, mint a testvéremet,

- Igen.

- Ha ezt megteszed, kitépem a torkodat.

- Ezt már szeretem hallani. - A Tiszteletes becsúszott az asztal mellé a fülkébe, ametisztszínű szeme a VIP-termet kémlelte. Nagyon elegánsan nézett ki fekete öltö­nyében, fekete selyemingében, rövidre nyírt fekete kakasta­réjával, amely a feje közepén futott végig a homlokától a tarkójáig.

- Szeretnék megosztani veletek egy hírt.

- Csak nem megnősülsz? - Butch felhajtotta az újabb pohár whisky felét. - És hol lesz az esküvő? A temetőben vagy a hullaházban?

- Inkább a Smith and Wessonban - felelte a Tisztele­tes, és kigombolta a zakóját, hogy megmutassa a fegyveré­nek markolatát.

- Nem rossz kis csúzli, vámpír.

- Nem is volt olcsó... V közbevágott.

- Ti ketten olyanok vagytok, mint egy teniszmeccs, vagy mint valami ütős sport. Untattok. Mi a nagy hír?

Rehv Butchra nézett.

- Lenyűgöző, hogy milyen tapintatos, nem?

- Próbálj meg együtt élni vele, majd megtudod.

- Szörnyű egy alak vagy!

- Bagoly mondja verébnek...

Amikor megérezte szobatársa tenyerét a mellkasán, csak kellemes melegséget tapasztalt. A homlokát ráncolta. Ez lenne az? Emiatt volt az a nagy felhajtás? Ezért ré­misztették feleslegesen halálra Marissát?

Mérgesen lenézett.

Ja, ez a másik keze!

462. o.

- Marissá - motyogta, és megfogta a lány kezét. -, nem akarom látni, hogy ennyit iszol. - Hoppá, nem egé­szen erre gondolt. - Szóval, izé... hogy én iszom, ne láss... ha akarom.

Mindegy. Istenem... annyira össze volt zavarodva!

Wrath szélesen elmosolyodott, és kivillantotta hófehér szemfogát.

- Na mi a helyzet... kuzin.?

Butch a homlokát ráncolta.

- Micsoda...?

- Igen, van benned a véremből, zsaru. - Wrath arcáról nem hervadt le a mosoly, még akkor sem, amikor vissza­tette a napszemüvegét. - Persze én mindig is tudtam, hogy olyan vagy, mint mi, csak nem gondoltam, hogy több is lehet mögötte annál, hogy néhanapján kimondot­tan kibírhatatlan vagy.

469-470. o.

Visszafordult az Őrzőhöz.

- Van fogalma róla, mennyire megkönnyebbültem, hogy...

Marissá nem kapott levegőt a rémülettől, V előrelé­pett, és kesztyűs kezét Butch szájára tapasztotta, majd a fejénél fogva hátra húzta, és közben azt sziszegte a fülébe.

- Ropogósra akarsz sülni, haver? Nem kérdezhetsz...

- Engedd el, harcos! - csattant fel az Őrző. - Szeret­ném hallani a válaszát.

Vishous keze lecsúszott a szájáról.

- Vigyázz!

- Elnézést a kérdésekért - mondta Butch a fekete ru­hának -, csak nagyon megörültem, amikor megtudtam, milyen vér folyik az ereimben. És őszintén szólva, ha ma meghalok, legalább azzal a boldog tudattal megyek el, hogy tudom, hová tartozom. - Megfogta Marissá kezét.

És hogy kit szeretek. Ha ide szánt engem a sors, és annyi magányos és kirekesztettségben leélt év után ide kellett hazatérnem, azt mondom, nem volt elvesztegetett idő az, amit itt tölthettem köztetek.

Hosszú csend után az Őrző szólalt meg.

- Megbántad, hogy hátat fordítottál az emberi csalá­dodnak?

- Nem. Ők az én családom. Akik most itt vannak ve­lem, és akik fent maradtak a házban. Miért lenne szüksé­gem bárki másra? - A felhangzó káromkodásokból rájött, hogy megint sikerült feltennie egy kérdést. - Ja... hop­pá... bocsi...

A fekete ruha redői alól halk női kacagás hangzott fel.

Nagyon bátor vagy, ember.

- Én inkább azt mondanám, hogy ostoba - vágta rá Butch, majd megdörzsölte az arcát Wrath eltátotta a szá­ját a döbbenettől. - Pedig próbálkozom. Igazán mondom. Tudja, hogy tisztelettel beszéljek.

- Add ide a kezed, ember.

Butch odanyújtotta neki a bal kezét, amely szabad volt.

- Tenyérrel felfelél - dörrent rá Wrath. Butch gyorsan megfordította.

- Mondd meg nekem, ember - mondta az Őrző -, ha azt a kezed kérném, amelyikkel a nőt fogod, ideadnád?

- Persze. Csak előbb megfognám a másikkal. - Amikor újra felhangzott a nevetés, megjegyezte. - Tudja, amikor így nevet, úgy hangzik, mint a madarak, amikor csiripel­nek. Nagyon aranyos.

Balra tőle, Vishous a kezébe temette az arcát. Hosszú csend lett. Butch nagy levegőt vett.

- Ja, gondolom, ezt nem lett volna szabad mondanom. Az Őrző megfogta a fátylat, amely az arcát takarta, és lassan felemelte.

Jézus... Mária... A zsaru megszorította Marissá ke­zét, amikor megpillantotta a feltáruló arcot.

- Hisz maga egy angyal! - suttogta.

A tökéletes száj mosolyra görbült.

- Nem. Én csak... én vagyok.

- Gyönyörű.

- Tudom. - Az Őrző hangja megint parancsoló lett. -Add ide a jobb tenyeredet, Butch O'Neal, Wrath családjá­nak leszármazottja, Wrath fia!

Butch elengedte Marissát, de a bal kezével azonnal megfogta, majd előrehajolt. Amikor az Őrző hozzáért, megvonaglott. A nő nem törte össze a csontjait, Butch mégis akkora hatalmas erőt érzett meg benne, amely egy cseppnyi erőfeszítés nélkül képessé tette volna rá. Ha akarta volna, egy szempillantás alatt porrá zúzta volna.

Az Őrző ekkor Marissá felé fordult.

- Gyermekem, nyújtsd te is ide a kezed!

Abban a pillanatban, ahogy Butch megérezte a lány kezét, melegség járta át a testét. Először azt gondolta, csak a fűtés kapcsolt be a helyiségben, aztán rájött, hogy a forróságot a bőre alatt érzi.

- O, igen. Ez egy nagyon jó párosítás - jelentette ki az Őrző. - Megkapjátok az engedélyemet, hogy együtt le­gyetek, ameddig megadatik nektek. - Elengedte a kezüket, és Wrath-ra nézett.

- A szertartás részemről véget ért. Ha az ember életben marad, fejezzétek be az esküvőt, amint eléggé felépült hozzá!

A király meghajtotta a fejét.

- Úgy lesz.

Az Őrző visszafordult Butchhoz.

- Most majd kiderül, milyen erős vagy.

- Várjon! - mondta Butch, mert eszébe jutott az elit. - Marissá most már férjezett, ugye? Úgy értem, ha meg­halok, úgy tekintik, hogy van férje, ugye?

- Ez meg akar halni! - dörmögte Vishous alig hallha­tóan. - Esküszöm, öngyilkos akar lenni!

Az Őrző teljesen ledöbbent.

- Ezért most meg kellene hogy öljelek.

- Nagyon sajnálom, de ez most fontos. Nem akarom, hogy rá is vonatkozzon az elkülönítési törvény. Azt sze­retném, hogy özvegynek tekintsék, és ne kelljen azért ag­gódnia, hogy valaki más fogja irányítani az életét.

- Elképesztő, hogy mennyire szemtelen vagy, ember - csattant fel az Őrző, de aztán elmosolyodott. - És hihe­tetlenül megátalkodott, nem igaz?

V félúton járt a nappali felé, amikor egy kiáltást hal­lott. Visszarohant, és berontott a fürdőszobába.

- Mi az? Mi törté..

- Kopaszodom!

V elhúzta a zuhany függönyt, és elfintorodott.

- Miről beszélsz? Még mindig van hajad...

- Nem a fejemen. A testemen, te idióta! Kihullik a szőröm!

Vishous lenézett. Butch törzséről és lábáról a víz foko­zatosan lemosta a szőrt, amely sötétbarna csomóban gyűlt össze a lefolyónál.

A testvér nevetni kezdett.

- Nézd a jó oldalát! Ha megöregszel, legalább nem kell borotválnod a hátadat. Se máshol, ha érted, mire gon­dolok.

Nem lepődött meg, amikor azt látta, hogy egy szappan szédítő sebességgel repül felé.

Amikor Marissá látta, hogy a testvére feláll a székről, hangosan kopogni kezdett az asztalon. Minden szem rá­szegeződött.

- Uram, eltévesztette a nevet.

Az elnök szeme olyan nagyra nyílt, hogy Marissá biztos volt benne, hogy maga mögé is lát. Ezenkívül úgy megdöbbent a közbeszólástól, hogy még a szava is elállt. A lány félszegen elmosolyodott, és Haversre pillantott.

- Leülhetsz, doki! - mondta neki.

- Elnézést, nem értettem - dadogta az elnök. Marissá felállt.

- Nagyon hosszú ideje nem szavaztunk már... azóta, hogy Wrath apja meghalt. - Rátámaszkodott az asztalra, előrehajolt, és merev tekintete az elnök szemébe vésődött. - Akkor ott, századokkal korábban még élt az apám, és ő adta le a szavazatát a családunk nevében. Ön nyilván ezért tévesztette el most a nevet.

Az elnök rémülten Haversre nézett.

- Talán megmondhatnád a testvérednek, hogy ki van zárva a tanácsból...

Marissá közbevágott.

- Már nem vagyok a testvére, legalábbis ő ezt mondta, bár szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy a vérségi köteléket nem lehet megtagadni. Csakúgy, mint a születési sorrendet. - Hűvösen elmosolyodott. - Én pedig történetesen tizenegy évvel Havers előtt születtem, ami azt jelenti, hogy idősebb vagyok nála. Ezek szerint ő nyu­godtan ülve maradhat, mivel én vagyok a legidősebb áő tagja a családomnak, vagyis enyém a lehetőség, hogy megszavazzam a javaslatot. Vagy elutasítsam. Ebben az esetben pedig határozottan... elutasítom.

Káosz tört ki a teremben. Teljes zűrzavar. A felfordulás közepette Rehvenge felnevetett, és tapsol­ni kezdett.

- Micsoda tüzes lány! Ez aztán a fordulat! ,

614-616. o.

Aztán az Omega egy villanás kíséretében eltűnt. Majd az Őrző is.

Elmentek. Mindketten. Semmi sem maradt utánuk

csak a csípős hideg szél, amely elfújta a felhőket az égről, mint egy durva kéz, amely félrerántja a függönyt.

Rhage megköszörülte a torkát.

- Na... én azt hiszem, egy hétig nem fogok aludni ezek után. És ti hogy vagytok vele? 623. o.