Butch úgy kapta el a távirányítót, amely felé repült, hogy fel sem emelkedett a hanyattfekvésből a kanapén. A teste rendkívül kényelmes helyzetben pihent:' a feje a párnázott karfán, a lába hosszan kinyújtva, rajta pedig egy Red Sox-os takaró. Mivel reggel hét órát mutatott az óra, a redőnyök le voltak eresztve, és a Gödör olyan sötét volt, mint az éjszaka. i

- Mész lefeküdni? - kérdezte V-től, amikor az felállt. - A Haláli hullák hajnala közepén? Hogy tudod itt hagyni a legizgalmasabb résznél?

Vishous hátrafeszítette a hátát, majd kinyújtotta vastag karját.

- Tudod, hogy te kevesebbet alszol, mint én.

- Igen, de csak azért, mert horkolsz, és még a fa­lon keresztül is hallom.

V összehúzta a szemét.

- Ha már a zajoknál tartunk, az utóbbi néhány napban nagyon csendes voltál. Elmondod, mi tör­tént?

Butch felvette whiskys poharát a földről, a hasára tette, és ott egyensúlyozta, miközben a dohányzó­asztalon álló whiskys üvegért nyúlt. Töltött magá­nak még egy adagot, és közben figyelte, ahogy a barna folyadék csillog a tévé szürkéskék fényében.

A francba, nagyon rákapott az italra az utóbbi időben!

- Beszélj, zsaru!

- Jelentkezett a régi életem.

Vishous úgy megdörzsölte a haját, hogy égnek állt.

- Hogy érted ezt?

- A nővérem tegnap küldött egy üzenetet a régi telefonomra. Az új gyerekét keresztelni fogják. Az egész család ott lesz.

- El akarsz menni?

Butch hátrabiccentette a fejét, és ivott egy jó nagy kortyot. A whiskynek végig kellett volna égetnie a belsőjét a gyomráig, ehelyett azonban csak kényel­mesen lecsúszott a már jól bejáratott úton.

- Talán.

Habár fogalma sem volt róla, hogy magyarázza meg azt, ami vele történt. Ha, tudjátok, kirúgtak a rendőrségtől, aztán találkoz­tam ezekkel a vámpírokkal. Most pedig - fogalmazzunk úgy - velük élek. Mellesleg szerelmes vagyok az egyikük­be, de ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Hogy boldog va­gyok-e? Nos, ez az első nyaralásom az életben, ha értitek, mire gondolok. Ráadásul jobb ruhákat is hordok.

- V, haver, miért én? Miért engedtétek, hogy itt lakjak veletek?

Vishous előrehajolt, és elvett egy kézzel csavart cigarettát a kis halom tetejéről, amit a kanapé mellé készített. Aranyszínű öngyújtója egy szisszenéssel lángra lobbant.

Miközben kifújta a füstöt, a semmibe bámult, és az arcát elhomályosította a füst.

Aminek ugyanolyan a színe, mint a tévének, gondolta Butch szórakozottan. Szürkéskék.

- El akarsz hagyni minket, zsaru? Micsoda átkozottul jó kérdés! A nővére hívása ar­ra emlékeztette, hogy ez a dolog nem tarthat örök­ké. Ez a különös közjáték a vámpírokkal nem szól­hat egy egész életre.

De utána mi lesz vele? És a testvérekkel? Min­dent tudott róluk. Hogy hol élnek, mit csinálnak éj­szaka és nappal, kik az asszonyaik, ha vannak nekik.

És nem utolsósorban, hogy léteznek.

- Nem válaszoltál a kérdésemre, V. Miért vagyok itt?

- Mert velünk kell lenned.

- Ki szerint? iV vállat vont, és ivott még egy kortyot.

- Szerintem.

- Rhage is ezt mondta, de elárulnád az okát?

- Benne vagy az álmaimban, zsaru. Ennél többet nem mondhatok.

Oké, hát ez nem túl biztató. Butch sokszor hallot­ta azokat a nyögéseket, amiket V adott ki, amikor álmodott. Nem kifejezetten az a fajta hang volt, ami­nek a hallatán az ember optimistán nézett a jövőbe.

Ivott még egy kortyot.

- És ha el akarnék menni? Mi történne? Úgy értem, az emlékeim már hosszú távúak, nem tudnád kitörölni őket. Igaz?

A tévé fénye Vishous szigorú vonásain játszott.

- Lennél szíves rám nézni, V? - Amikor a vám­pír nem fordult felé, Butch megfogta a poharát és felült. - Mondd csak, ha elmegyek, melyikőtöknek kell megölnie engem?

V megdörzsölte az orrnyergét. Majd behunyta a ' szemét.

- A francba, Butch!

- Neked, ugye? Te fogod megtenni. - Felhajtotta az italt, aztán a pohár fenekére bámult, majd a szo­batársára nézett. - Tudod, sokat segítene, ha rám néznél.

V gyémántszínű tekintete felé fordult. Megbánás tükröződött benne.

- Belehalnál, nem igaz? - dörmögte Butch. - Ha ki kellene nyírnod.

- Teljesen. - Vishous megköszörülte a torkát. - A barátom vagy.

- Szóval, mivel kell fizetnem? A vámpír felvonta a szemöldökét.

- Fizetni?

- Hogy elmenjek a nővérem gyerekének keresz­telőjére. - Butch elvigyorodott. - Az egyik lábam­mal? Nem, a karommal? Vagy mindkettővel?

Vishous megrázta a fejét.

- A pokolba, zsaru, ez nem vicces!

- Ó, ugyan már! Egy kicsit azért az.

V felnevetett.

- Te beteg vagy, tudsz róla?

- Naná. - Butch letette a poharát a földre. -Nézd, V, nem megyek sehová. Legalábbis nem úgy, hogy eltűnjek. Most nem. Nem vár odakint semmi, és különben sem tudtam soha beilleszkedni abba az életbe. Vasárnap hajnalban elutazom Bostonba, és aznap este már itt is leszek. Ha ezzel is problémád van, az már a te bajod.

V kifújt egy újabb adag füstöt.

- Hiányozni fogsz.

- Ne légy szentimentális! Csak tizenkét óráig le­szek távol. - Amikor V újra lesütötte a szemét, Butch elkomolyodott. - Hacsak nem... valami baj van?

Hosszú idő múlva V odasétált a számítógép ar­zenálja elé, és felvett valamit az asztalról. Butch elkapta, amit odadobott neki. Kulcsot. Az Escalade-ét.

- Vezess óvatosan, zsaru! - Elmosolyodott. - És ne add át üdvözletemet a családodnak!

Butch felnevetett.

- Ezt nem lesz nehéz teljesíteni. Most V-n volt a sor, hogy elkomolyodjon.

- Ha vasárnap estig nem jössz meg, utánad me­gyek. De nem azért, hogy visszahozzalak, világos?

Az ezt követő csendlíen Butch számára világossá vált, hogy döntenie kell. Vagy örökre a testvériség világában marad, vagy a föld alatt végzi. A kukacok eledeleként.

Bólintott egyet.

- Visszajövök. Efelől ne legyen kétséged!